Hejhó, felkerekedtünk ismét világot látni! elautókáztunk waterlóba, ahol kb semmi se volt, csak egy dögnehéz oroszlán egy domb tetején (többiek valami napóleont emlegettek, meg hogy fú de érdekes), szerintem egy több millió évvel ezelőtt lejátszott csata hűlt helye azért távolról se mondható érdekesnek. Még a viaszmúzeumban a napólen kabátját is meghallgatták, hát mondanom se kell, hogy én a kocsiban aludtam...

Aztán pár szalmaemberes kisvárosok meglátogatása után átröffentünk a francia határon, a marseillaise-t danolászva természetesen (régen gyűlöltem a franciákat, de párizsban ettem egy finom sültcsirkét és azóta kedvelem e népet, plusz ez a jelenet is nevezhető egyik kedvencemnek). Az uticélunk Dunkerque volt, ahol szintén történt valami érdekes, csak nem olyan régen(millió évben mérve), annyit szűrtem le, hogy a németek elől elmenekültek angolok meg franciák, csak közben sokat közülük szétlőttek, ami hát nem egy vidám dolog. Persze itt is volt egy múzeum, ahol lehetett szétszakadt bakancsokat stírölni, meg volt egy egész jó, valami lőelemképző vagy ilyesmi, amit én heremasszírozónak mondtam volna, de erről majd valami megszállott úgyis ír egy izgalmasat, már előre várom.

Na de mi volt a móka az egészben, kérdezhetnénk...Háthiszen megmondom mihamarább, hát a strand!!!!! Bizonyám, Janó képtárában már meg is lehet nézni a jobbnál jobb képeket, amint szeptember végén, ott pancsolunk a tengerben, napsütésben szaladgálunk, sőt még homokvárat is építettünk (kényszerítettek rá, hogy abbahagyjam, pedig korántsem volt kész, ráadásul szimmetria terén is voltak elmaradásai, minden szépérzékkel rendelkező embertől ezúton elnézést is kérek..) 1szómint100, sós vízben fetrengeni mindig öröm, hát még, ha mindez iskolaidőben történik, juhuhú!

Visszafele az úton láttunk sok tehenet meg bárányt, de nem ettük meg egyiket sem. Dugóban álló autókat is láttunk, de ott fel se merült, hogy megegyük őket.