Leuven

Hosszú halgatás után írok valami kis összefoglalót, összevissza random dolgokról

-elég sokat utazgatunk mostanában, holland, belga városok, most hétvégén meg barcelona teszemazt.

-sajnos kénytelen vagyok elismerni, hogy elkezdődött a tanulás gonosz időszaka, végtelen projekt, meg otthoni dolgok i...ejj, na de elég a negatív hullámokból, nézzük a mókásabb dolgokat:

-Két hete meglátogattak cimboráim Magyarlandról, elég fantörpikus volt jól ismert arcukat e ismeretlen helyen látni...bejártuk egész hollandiát, de este azért itt is elvoltunk, csütörtökön pl atom parti telepedett a városra, sziget-hangulatban végtelen fiatal özönlötte el az utcákat, még egy random partiba is bementünk, ahonnan ingyen sörökkel távoztunk persze.képeket majd küldjetek...

-beléptem a mérnökök student unionjába, amiről elsőre azt hittem valami hök szerű starság, de aztán kiderült, hogy jobban hasonlít az amerikai filmekből megismert diákklubokra, szervezett sörözések és versenyek, elég jók általában. Az első volt a beer crate run, ahol a sörök sorrendje alapján kellett szaladgálni a városban, nyilván megnyertük, mint atom. meg pl volt komolyzenei koncert, amire elsőre én is azt mondanám, hogy gorbacsov, de előadták az indiana jones-t is, meghát a lényeg, hogy utána a leffe gyár támogatásával sörkóstoló...megállapításom: a franciák tudnak inni, holott nem gondoltam volna. dec2-én meg focktail party...

-Lakhelyünkkel szemben van a bölcsész fakbar(fakultation bárja), ami egyrészt jó, mert bármikor át lehet surrani egy 1 €-s, olcsó sörre(itt tényleg ez a zolcsó, ráadásul csak 2,5 decis), de az igazi előny az, hogy valahol iszogatunk, és akkor elkezdünk tanakodni, hogy hova menjünk tovább és pl már hajnali 4 óra van, akkor bedobom, hogy fakbar letteren, az a jó hely! Odamegyünk, majd hazapattanok egy sör után, juhúú, C kapitány! Valamint nemrég volt 40 éves, akkor is volt egy jókora parti, 40 évvel ezelőtti árakkal, 50centes hamburgerrel, agyszorítóan csípős volt, kháéáá

-Vidámparkban is voltunk, walibi, nyilván csak a hullámvasút meg a gravity tower. Azt hiszem kifejlesztettem a zuhanás-élvezet képességét, ami hasznos egy vidámparkban.

-youtube live, remélem mindenki nézte élőben, szombaton volt este 2kor, annyira nem volt nagy szám, de azért utókornak mesélhető, első adás..

-Volt kocsmatúra, minden kocsma más nemzetnek volt berendezve, sajnos a skótoknál kezdtünk, whiskeykkel, úgyhogy az arab, orosz, majd mexikói után már nem sok erőnk maradt toábbmenni...

-tegnap esett a hó, meg is maradt egy kicsit, ki is mentünk hógolyózni, sajnos a mercedesek nem szeretik, ha megdobják őket, így gyakran kellett csatateret változtatnunk...

hát nagyjából ennyi, legközelebb valami vicceset is írok, de legalábbis a megszokott igék helyett a kolbász vagy a cserép szót fogom használni.

ja amúgy dec17-én megyek haza, és jan10én vissza vizsgázni, szóval aki már fizikai kínokat él át a nemlátásomból fakadóan, az láthat e két időpont között. Szilveszterre pl nemtom milyen tervek vannak otthon, meg lehet, hogy 19én pl én is dobok egy partit, de ez még nem nem 100%, bár azért szinte.

Mindnyájan hallottuk már a fent említett tárgy első jó néhány előadásán milyen is a CH. (Csodálatos környezet, szép a kert, jó a közösség, bla bla...)

Persze, azt mindig elfelejtik megemlíteni, hogy kik is a szomszédaink! Nos elérkezett az idő, hogy mindenki megtudja: A Bölcsész FAKbár!

#define fakbar: a fakbar egy olyan pub, ami egy adott KULeuvenes kar diákjai számára/részére/találkozására van létrehozva. Jó hangulat, könnyed esti sörözés - reggelig. Pl: mérökfakbar,orvosfakbar -negroízű sörrel. és természetesen bölcsész fakbar.

Nos, mint ahogy a pár hete bedobott meghívóból kiderült (Ha bulit csinálsz a szomszédokat is meg kell hívni, kedves belga szokás :)), ez év november havának 10. napján 40 éves a fakbár! Tehát rövid fejszámolás után kiderült, hogy a kollégium csak az első 12 évben volt csendes, azóta minden éjjel a 90%-os vizatartalmú Stella-tól lerészegült bölcsészek hangjától hangos. (mínusz péntek és szombat éjjel, mert akkor itt nincs élet...)

E-mailben kértek minket, hogy jelezzük jöttünket. Habozás nélkül válaszoltunk, már csak az elmúlt negyven év átmúltott éjszakáját megtorlásául is, főleg azok nevében akik ezeket az éveket az utca fronti szobákban töltötték! (Kiss János feeling rulez!)

Röviden a tervezett programról (google translate és dr. balázs tollából): 24 órás asztalon táncolás, 60 órás sörcsapolás, Öreg diák találkozó Végtelen zene, móka, dinóm-dánom.

Röviden a megvalósult programról: ma délelőtt már zárva volt a fakbar, szal tegnap du 2 kor indult asztalon táncolás max zártkörűen folyt a délelőtt folyamán. (Ami annyira nem is baj, tekintve, hogy kik táncoltak az asztalon.), Tényleg 60 órás sörcsapolás, a kérdés, hogy mennyi sört...elég sokat kellet sorba állni a sörért, ami CSAK 1 eur volt! (Otthon most mindeki jót nevet, 268 forintért egy pohár sör, mint jó vétel, ezek hülyék.) Viszont volt nosztalgia burger, ami fél eurért nyújtott kulináris élvezetet. Sajna a hatvanas években, még nem ette meg teljesen Belgiumot, az amerikai pop kultúra és még voltak flamand nyelvű zenekarok, sajna ezek számait nem igazán tudtunk énekelni, de még élvezni sem. Az öreg diákokon végig nézve kb. otthon éreztem magam, hisz ez a kis talpon álló a Moszkva téren, öreg barátaim keblemre!

Fél négy körül, vizes sörtől megrészegült hangon dics himnuszt üvöltő fiatalok hangjára hajtottam álomra fejem, talán már nem is tudnék nélkülük álomba szenderülni.

Boldog Születésnapot Bölcsészfakbár! További sikereket a következő 40 évre is!

U.i.: Ha leltárnál hiányozna pár söröspohár, tessék nyugodtan csengetni a szembelévőházba, ott van az összes!

néhány esemény az elmúlt napokból:

voltunk a Walibiben (vidámpark), mert halloween volt, tehát akcijó, ócsítás, pont ezért giganagy tömeg. Hideg is volt, és a tömeg miatt sorbanállás. Hatalmasakat hullámvasutaztunk, sőt, a legbátrabbak a gravitációs tornyot (~ szabadesés) is kipróbálták. Szummázva: ölég jó volt. Zoli persze a nagy hidegtől megrottyant, úgyhogy mostanság neocickányba burkolózik.

volt CH-parti, ahova bár kevesen jöttek el (Ági understatement-jével élve: családias volt a hangulat), de legalább egy jót (?) karaokeztunk, és kiütöttük a fél németcsoportot a másnapi óráról :) a buli folyományaképpen kezünkbe került az első olyan sör, ami bár üveges, de csavarós a kupakja. Ígéretes konstrukció.

Leuven jelenleg a gólya-avatásoktól hangos: mindenütt kifestett, rongyos, megdobált, leöntött, vízbe mártott, tojással fejbebúrt gólyák mászkálnak, mint a zombik.Utánuk pedig undorító bűz marad, mint pl. ma tapasztalhattuk a főtér közepén. De itt legalább van egyetemi élet.

Találtunk egy király ócskásboltot leuven egyik eldugottabb részén, múltkor meg is mustráltuk a kínálatot. Hát felemelő, mit ne mondjak :) Zoli rögtön lecsapott két alkalami vételnek tűnő gumipókra, mert az (állítólag) hasznos.

közben dolgoz(gat)unk Ericnél, a kócos belgánál, elvileg tolószékeket kéne terelgetnünk.

Következő értelmes post nagyjából jövő héten várható, akkor lesz ugyanis a szemközti Fakbár 40. szülinapját ünneplő végtelen partisorozat, amiből igyekszünk emberesen kivenni a részünket.

csak a lényeg, a többi úgyis fölösleges.

Első impressziók:

- vazz, itt minden ember néger. Hopp, arabok is vannak. 2 nap múlva: jéééé, itt egy fehérember...

- ezek a csigazabálók állat módjára közlekednek. Sávok nem léteznek, mindenki arra megy, amerre lát, nyomják mint a meszes. Szóval ezek őrültek.

- párizsban lehetetlen bárhova is odatalálnod, ha nincs nálad GPS. Mindazonáltal figyelj, hogy ha autópályán akarsz menni, akkor ne gyalogos módban legyen a cucc, mert az viccet szül.

- ne próbálj meg parkolni. Ha meg igen, akkor ne higyj annak, amit a neten találsz. 30 oldalnyi parkolóház-listával indultunk neki a városnak, hogy akkor az ideális helyre biggyesztjük a kocsit, az eredmény ~20%-os túlköltekezés ebben a szekcióban.

- ha jót akarsz enni, egyél Sandwich Grec-et frites-el, 5 júróért. Fincsi. Vagy egyél szendvicset, vagy vegyél egy nagy baguette-et, mert az is finom. És ne félj, a Moulin Rouge mellett 30 szexbolt közé mindig befér egy gyrosos.

- Király a metró, gumikerékkel suhan.

- a parkokban random kiállítások vannak, ami teljesen értelmetlen dolgok a parkba történő kibúrását jelenti (homokzsák, fűfej, ketrec, locsolócső, stb...)

- Londonnal ellentétben itt sehol sem lehet ingyen pisilni, szóval nehéz munkával kellett belógnunk egy fotókiállításra, hogy ott az alagsorban végre békét találjunk.

Sétálva a városban:

- a Louvre giganagy. Nagyon durván giganagy. Tuti őrült volt, aki építtette. Meg az is, aki telihordta múzeumtöltelékkel.

- a Diadalív is giganagy. A sanzelizé pedig igen komolyan néz ki, kéne egy otthonra is.

- minden templom kegyetlen jól néz ki, ha otthon egy ilyenünk is lenne, mindenki hátast dobna. A városban minden négyzetméteren találsz valamit, amit legalább 10 percig lehet nézni, olyan érdekes.

- a Sorbonne lehangolóan unalmas hely, semmi grandiózus épület, vagy valami, plusz minden ajtóban rendőr van.

- az Eiffel-torony nem rossz hely, csak akkora tömeg van rajta, hogy azt egyszerűen el sem lehet képzelni.

- ha király vagy, lealkudod a villogós ejfeltornyot 5 júróra a négereknél, akiket szó szerint kergetnek a rendőrök.

- ezzek a lúzerek nem beszélnek semmilyen nyelvet. Úgyhogy marad a makogás franciául, meg a régen tanult szavak előbányászása. Vagy Zoli mesés bábozó-képessége, amivel a gyűjtőjegy képességei felől érdeklődik egy nagy néger pénztárosnéninél (az állomás közönségének kifejezett örömére :) ).

- aki tud valamit (vagy csak keveri az ipari alpinizmust a graffitivel), annak már most ott az aláírása a Cluny-Sorbonne metrómegálló plafonján.

A végére 2 tanulságos sztori:

A pénzbedobós automatáról:

Eiffel-torony, gyalog másztunk a 2. szintre, onnan mennénk a 3.-ra (a tetejére), ha lenne jegyünk. Végtelen sor mindenütt, a kassza meg zárva, természetesen a földszinten nem lehetett előre jegyet venni a másodikról a harmadikra haladáshoz (ki érti ezt...). No oké, megvan, hogy hol kell venni: végtelen kicsi lyuk, amiben 30 néger nő nyomorog. Bedobom a pénzt közéjük, valamelyik visszadobja a jegyeket, szevasz, megyünk, nem is ismerjük egymást. De ami igazán izgi: a lyukban a 30 néger alatt eldugott automata nem fogadott el papírpénzt. Tehát ha azzal akartál fizetni (ami egy 5eurós jegy esetén elég gyorsan összejön), akkor előtte be kellett dobni a pénzt egy másik gépbe, ami felváltotta érmére, és utána az érméket egyenként bedobálni az eredeti masinába. Hülyék.

A hostelről:

Nagyon faja kis hostel, óóócsó, benn van a centrumban, királyság. Ám az izgi, hogy a fürdőszoba egyben van a szobával. Van egy látványkonyhát takaró ajtó, de az alul-felül réssel van ellátva, hogy biztosítsa a fürdőszoba szellőzését, sajna pont a szoba felé. Gondolhatod, micsoda élmény ezután hallgatni a többiek életművét, korgását-morgását. Nem is ragozom, élénk fantáziájúak előnyben :)))

Végső konklúzió:

hallgass a nagynénédre, mert párizs 1965 óta semmit sem változott, ami akkor a legjobb volt, az most is az...

(képek lesznek, ha lesz időnk válogatni-pofozgatni-feltölteni-stb.)

volt tegnap parti.

naszóval, itt úgy megy általában, hogy kb minden partit jóelőre kiplakátolnak a studentek által

frekventáltan látogatott helyeken, pl az ALMA nevű kajáldában.

• Alma: diákétterem, van belőle több is a városban, 1, 2 és 3 fantáziadús nevekkel, igaziból elég szar, nlg-s marikanénimenza atommakarónijaival (nameg a csokiöntetespiskóta) bármikor nevetve odaveri ezt az egész rohadt gyümölcshelyet. pl spenót van a milánói makaróniban. hát milyenmár, jó hogy nem rögtön takony. sültkrumpli az ehető meg a jó kis német kóbász. jaigen, van kb 5 féle étel egy nap, de a napok is ismétlődnek, szóval akkormár inkább gyros az arabnál vagy rendes étterem, az se sokkal drágább.

Un...dos...tres...quatros...PISTOLEROS! (drBalázs a sunyi pedofilképű baloldalt, mellette Ági, Margaretha, und ich.

Miután megalapoztuk a hangulatot, elzarándokoltunk a helyre, music café, diszkópatkányok filmbeli placcra hasonlított leginkább, parti méretére való tekintettel a szemközti bárt(barcode(tréfás egy név)) is bevonták, így az utcán is szőnyeg volt leterítve, szóval újabb dp moment. Az átjárhatóságot mondjuk nagyban csökkentette a tény, hogy 11 után már az egész utcát megtöltötte a sor, és tényleg egyesével engedték be az embereket.. A ruhatárért fizetni kellett volna sok őrót (hollandusan így mondják), úgyhogy nyilván magyar-módszerrel becsűrtem a kabátom a sarokba egy pad alá, németek furcsán néztek, de szerintem csak írigykedtek, hogy nekik nem jutott eszükbe. Nahát aztán volt ám minden jáó zene, kotonájdzsó, scooter, whatislove persze meg hasonló gyöngyszemek, további képek, a hivatalos oldalon, akit nagyon érdekel, páron még én is rajta vagyok, aki először megtalál az talált meg először. Van még egy bszolút semmitmondú jutúbos videó is, de ez már csak hardcore érdeklődőknek ajánlom.

Szóval jó volt na. Csak a kilencvenes évek.

Végére ajándék: csináld magad kilencvenesévek party: rakd be ezt. táncoljál.

mert én oda (is) járok. Mármint vizilabdázni. Szerda esténként, másfél órában.

Elsőként 20 perc úszás (meghalok), aztán jön a tényleges móka. Amikor kinéztem magmanak a kínálatból, láttam, hogy for beginners, és még ingyen is van, na mondom tuti. Odamentem, és kiderült, hogy a társaság fele frankón legalább intermediate, úgyhogy szenvedtem, mint a nyavaja, örültem a túlélésnek.

Mostanság már lassanként kezdek belejönni, sőt, arra is rájöttem, hogy miért osztják szét a társaságot az edzés felénél 2 részre. Egyik a kezdő, másik a haladó csoport. Persze ha angolul mondanák, akkor nem a 4. edzésen jönnék erre rá.

Merthogy az edző vidáman tudomásul vette, hogy én nem tudok flamandul, aszongya semmi gond, majd a többiek fordítanak. Na hát ez abból szokott állni, hogy "figyeld mit csinálunk!" vagypedig "ááá nemtom, én sem értem". Mondom köszi, egálban vagyunk.

Mindazonáltal jó buli, és ha megértettem a feladatot, már nagyjából hasonló eséllyel indulok a dologba, mint a belgák. A többi külföldi ugyanis már rég kidőlt: a görög csávó lába első edzésen szétzuhant, az ausztrál csajok 2 edzésig bírták, aztán repültek a melegebb éghajlatra. Most kb 30-an vagyunk edzésen, sztem ez dec.-re eléri a kb élhető 15-ös létszámot... :)

Sajnos ám ez a buli csak hetente egyszer van, pedig beleférne 3x is akár...

Nem, kisfiam a kerékpárt Rik van Dessel (GSM: +32 03/481 85 92) hozza....

Nos igen, tudom eltelt egy kis idő mióta utoljára jelentkeztem, de megérte várni hiszen a kormányválság megoldódott! Két héttel ez előtt egy verőfényes szombat estén a vasútállomáson jártunk Bálinttal (teljesen véletlenül), ahol meg pillantottuk ezt őt:

Nem tagadom: Tökéletes!
Szóval mostanában együtt járunk erre arra, de főleg iskolába, meg bo'tba... Sajnos a csodakerékpár korlátoltsága miatt (nem tudtuk levágni a zárat) egy kerékpár temetőben végezte, de előtte jól kibeleztük! így donorként elég sok CH lakó cangájában él tovább....R.I.P.
 
Azt hiszem teljesen sikerült beilleszkednünk a város vérkeringésébe, tudunk legalább 10 mondatot hollandul flamandul, mindenhova kerékpárral járunk (kivéve a tergerpartra) és csütörtök esténként bekapcsolódunk a helyi közösségek kulturális életébe (ejtsd: BULI!!!). Egyetemi város lévén ez itt egy elég jellemző tevékenység, iskola mellett (helyett...)

Kirándulási front
Szombaton a helyi botanikus kertet látogattuk meg. (Pénteken találtunk erre a gyöngyszemre, amikor felfedeztük a Brusselstraat és az NDK negyed között területet.) Teljesen ingyenes, cserébe viszont nagyon szép (ez a belga trade-off), majd dobok ide pár képet, az ámulás kedvéért :)
--- Magyarázat: belga trade-off Kezd ---
Valamilyen furcsa okból itt belgiumban, ha valami rendkívüli akció van akkor az egy bonnal indikálják, ami annyit jelent, hogy a termék mellé oda raknak egy cetlit, hogy pl. -50 eur cent. Nem értem miért nem lehet csökkenteni az árát és kiírni, hogy jupppiiiééé. Ehelyett inkább a termékkel és a cetlivel a pénztárhoz rohangálni.
"Dit is Belgie..."
--- Magyarázat Vége --- 

Vasárnap nyugatnak vettük az irány, mert Bálint sérelmezte,hogy ezen a héten még nem fürdött a tengerbe (mi tagadás, még ebben a hónapban se), választási lehetőségek: Francia tengerpart vagy Belga tengerpart - mivel az elsőnél már voltunk, ezért az másodikat válaszottuk. Knokke-Heist, csendes kisváros. Sajnos a végtelen bikinis-csoki-barna-strandbaba-áradat elmaradt, ezért egy mérhetetlenül nagy homokvárra vigasztaltuk magunkat.

(Persze Bálint és Dr. Balázs átúszott angliába és vissza, mi csak a lábunkat áztattuk...) Este még egy nemzeti ételre (Kebab) beugorttunk Gentbe (mert ott a legjobb), de sajnos a kései időpont miatt csak dürüm jutott. Indulás előtt hörpintettünk egyet a helyi sörből (3 eur - jóvátételként a Bálint söröspohár gyűjteménye gyarapodott... )
Az én mesém is tovább tartott volna, ha Belgium nagyobb lett volna...

Tot Ziens!

... hogy ebben az évtizedben készül újabb bejegyzés. Zoli már állítólag nagyon fogalmaz egyet, reméljük sikerrel :)

egyébként vannak új fotók a galériában, tegnap végre voltunk egy jó partyban, és ma megnéztük a városi arborétumot. Jupppíí.

na hát érdkes dolog nem sok történt velünk, de azért írok, hogy felkavarjam az állóvizet.

hetünk nagyjából eseménytelenül telt, Hixbrüx-szel vívott szócsatánk nagyjából elfogadható erdménnyel zárult. Hopp, megnéztük a 3 Bourne-t, és nem értjük, hogy miért vagyunk hülyének nézve a sorozatainkkal, amikor a többiek igénytelen angol trutymót bámulnak, 10 részben. Pénteken vásárolni mentünk, hogy elköltsünk sokkal több pénzt, mint eddig valaha. Alig vettünk valamit (na jó, 3 rekesz sör, meg egy csomó narancslé), és ott maradt 95 euró. IJ. A vásárolt cuccok kizárólag überhasznosak: fogselyem, szívószál, szedőkanál. Amit kerestünk, de nem találtunk: Bálint betevő nyúltápja (valami igénytelen zöld salátamix, amit rágcsálni szokott), étkezőtálca (what for? ask Bálint!), gégecső, neoncső. Egyébként normálisak vagyunk.

Voltunk billiárdozni, és Bálinték találkoztak öreg lezbikus leszbikus lengyel nőkkel, akiknek impluzusát Zsófi szemüvege bánta.

Zoli úgy közlekedik, mint azok a figurák, akik a csernobili erőmű tetejét takarították, csak rajtuk nem volt rádiós fülhallgató.

Az időjárás minősíthetetlen, csak hogy valami közérdekűvel zárjam soraimat. Továbbrais maradjanak lelkes olvasóink, hátha egyszer történik valami érdekes velünk! :)

nos, következzen tehát az iqteszt megfejtése:

337*2/100*7*1.5/4

leuven-párizs 337 km
2x tesszük meg (oda-vissza)
/100*7 -> ennyi liter benzint fog megenni a kocsi (7 l-es fogyinál)
*1.5 mert 1 liter benzin ~1.5 eur
/4 mert négyen megyünk.

szóval a kis számítás a fejenkénti benzinpénzt dobja ki. Az ideális megoldást legjobban Gergő közelítette meg, csoki, dicsőség, stb.

Szóval egy pár szó erejéig visszatérnék a hétvégi kirándulásra: Bálint szkepticizmusát kicsit megtörve meg kell jegyezzem, hogy igen jó volt mind a waterloo-i múzeum (ahol néztünk filmet, meg felmásztunk a hatalmas emlékműre, meg ilyesmi), mind pedig a dunkerque-i múzeum (ahol szintén volt film, nagyon jó makettek, térképek, fotók). Szóval alapvetően el kell ismerni, hogy már majdnem London-színvonalúak voltak a múzeumok.

Bálint kissé eltussolta, azonban én feleleveníteném hazatértünk történetét: miután megfürödtünk a Csatornában, és (Zoli minden erőfeszítése ellenére :P ) megépítettük a nagyszerű homokvárat, az autópályán átverekedtük magunkat a dugókon (én ezt bevallom átaludtam), elértük Brüsszelt. No itt bemásztunk a város alatti végtelen alagútrendszerbe, ahol Zoli hallgatott Bálint "csak egyenesen, majd kijutunk" felkiáltására, amely hozzáállás egy kanyargós alagútban általában súlyos sérüléseket szokott okozni mind az autóban, mind a benne ülőkben. Szerencsére az alagutakból kijutottunk, ám fél óra autózás után (Bálint: "itt előre, és már haza is érünk!") pontosan oda jutottunk, ahonnan indultunk. No erre a hátsó padsor átvette a navigátori szerepet, és néhány huszárvágással kijuttattuk magunkat a betonrengetegből.

Azóta pedig órán voltunk, meg a Hixbrüx nevezetű csókával csütörtökön esedékes konzultációra készültünk, meg ettünk furcsa jellegű kolbászt. Ennyi.

Hejhó, felkerekedtünk ismét világot látni! elautókáztunk waterlóba, ahol kb semmi se volt, csak egy dögnehéz oroszlán egy domb tetején (többiek valami napóleont emlegettek, meg hogy fú de érdekes), szerintem egy több millió évvel ezelőtt lejátszott csata hűlt helye azért távolról se mondható érdekesnek. Még a viaszmúzeumban a napólen kabátját is meghallgatták, hát mondanom se kell, hogy én a kocsiban aludtam...

Aztán pár szalmaemberes kisvárosok meglátogatása után átröffentünk a francia határon, a marseillaise-t danolászva természetesen (régen gyűlöltem a franciákat, de párizsban ettem egy finom sültcsirkét és azóta kedvelem e népet, plusz ez a jelenet is nevezhető egyik kedvencemnek). Az uticélunk Dunkerque volt, ahol szintén történt valami érdekes, csak nem olyan régen(millió évben mérve), annyit szűrtem le, hogy a németek elől elmenekültek angolok meg franciák, csak közben sokat közülük szétlőttek, ami hát nem egy vidám dolog. Persze itt is volt egy múzeum, ahol lehetett szétszakadt bakancsokat stírölni, meg volt egy egész jó, valami lőelemképző vagy ilyesmi, amit én heremasszírozónak mondtam volna, de erről majd valami megszállott úgyis ír egy izgalmasat, már előre várom.

Na de mi volt a móka az egészben, kérdezhetnénk...Háthiszen megmondom mihamarább, hát a strand!!!!! Bizonyám, Janó képtárában már meg is lehet nézni a jobbnál jobb képeket, amint szeptember végén, ott pancsolunk a tengerben, napsütésben szaladgálunk, sőt még homokvárat is építettünk (kényszerítettek rá, hogy abbahagyjam, pedig korántsem volt kész, ráadásul szimmetria terén is voltak elmaradásai, minden szépérzékkel rendelkező embertől ezúton elnézést is kérek..) 1szómint100, sós vízben fetrengeni mindig öröm, hát még, ha mindez iskolaidőben történik, juhuhú!

Visszafele az úton láttunk sok tehenet meg bárányt, de nem ettük meg egyiket sem. Dugóban álló autókat is láttunk, de ott fel se merült, hogy megegyük őket.

Megyünk Párizsba:

337*2/100*7*1.5/4

Aki először megfejti, és beküldi kommentbe a helyes dekódolását a képletnek, egy adag true belga csokit nyer tőlem. Mivel a feladvány egyszerű, 24 óra áll rendelkezésre a megfejtéshez!

Ma sikeresen meglátogattuk a robotika tantárgy első és egyetlen előadását, ahol Herman kedvesen felolvasta a honlapját. Valszeg keményen meg fog dolgozni minket a félév során, de állunk elébe! (Ami azért vicces, mert vagy 210 cm magas...)

Sajna a kerékpárom, ami Borit félévig kiszolgálta, ma kétszer is cserben hagyott:
 - Egyszer leesett a lánca, amikor a campus kastélyának gyepén zúztunk keresztül.
 - Következőre meg eltört a kormánya, amikor a ringen mentünk a kocsi felé - a frissen (és féláron) vásárolt húsunkkal.

Jelenleg három megoldás  kínálkozik, vagy áttesszük a "csoda" kerékpár kormányát (Remélem valaki, majd dob egy posztot, hogy került hozzánk az a kerékpár :D ). "B" megoldás kivesszük a "csoda" kerékpár hátsókerekét, és lopunk teszünk bele újat - őőő, igen..., azt nem mondtam eddig: az jelenleg még erősen le van zárva ;) ''C" Végül, még szerezhetünk egy másik donort is, alapanyag mint a tenger!

 

(Majdnem) ez volt az első mondat a holdon, és mivel mi is legalább olyan fura helyen vagyunk, említenék néhány dolgot, amivel először szembesültünk ezen a helyen.

Zolitól átvéve:

• itt mossák a KRESZ-táblákat
• találkoztunk emberrel, aki nem ért angolul (egy bolti rakodónéni személyében)
• először jártunk olyan kocsmában, ahol nem volt még egy hely.

És saját gyűjtésem:

• itt van külön tábla a gördeszkásoknak
• itt érvényes az egyirányú út a biciklisekre!!! Totál bezártságérzet.
• elfogyott az ELSŐ ZSÁK LISZT, amit kenyérsütéshez használtunk. Kb. 8 kenyér készült belőle. Nézd a képeket.
• megvolt az első lépésünk az egyetemen, pszeudo-rásonyival Evolutionary computing-ból, és egy érdekes csókával AI-ből.
• megnéztük az első részt a How I Met Your Mother c. sorozatból. Igenjó :)
• holnap lesz az első igazi közös koliesemény, kis kolbászsütögetés formájában.

Na elég. A lényeg, hogy ez a bicikli-kresz teljes hülyeség. Otthon arra megy az ember biciklivel, amerre nem ütik el (vagy még arra is), itt viszont teljes korlátozottság-érzése van az embernek... Táblát nézni biciklin... hazugság.

Végül ez is eljött...meg volt az első napunk az iskolában (Idáig hallom a szitok szavakat otthonról...), hogy tovább növeljem a feszültséget: a héten már nem is lesz több óránk. (Illetve majd, egy nagyon "izgalmasnak" ígérkező, pénteken).
Az első óránk Evolúciós algoritmusokat előadás volt, teljesen rendbe volt a muki. A gond egyedül a hellyel volt, konkrétan a kukoricásban egy 8 emeletes panel ház 5. emeletén! (nem viccelek!) volt.( "Húúúú Leuven?! - ott fogtok tanulni a kastélyba?" , válasz: - nagy levegő, kidagasztott mell - Hogy a viharba ne!  - Mo. pár hónappal ez előtt). A köv. óra kissé moderáltabb helyen volt (egy átalakított tesi teremben...), az előadó vicces és jó fej volt, csak kissé zavaró volt, hogy olyan cuccok vannak rajta amiket a húgom szokott hordani otthon... (Van karikagyűrű az ujján... de közel van Hollandia...)
Végül nyomába eredtünk a helyi Gutenberg irodának (VTK), újdonsült Vallon barátainkkal, de a héten még zárva, a legális könyv másoló. Ugyan itt sikerült megtalálni esti elfoglaltságunkat, Tequila 1 €-ért. Sajnos, mint később kiderült másik is látták a plakátot. (A szardíniás doboz ehhez képest luxus lakosztály volt...) A "super overcrowded" pince után, egy német orvos-jelölt párral ismerkedünk... FIN

Életemben(ünk) először,
 - Láttam, hogy mossák a KRESZ táblákat (Már az is meglepő, hogy hetente kétszer! takarítják az utcát), hiába ez mocskosul nyugat...
 - Találkoztam, olyan emberrel, aki nem beszél angolul Belgiumban.
 

Az első hetünk Leuvenben az adminisztrációval és a pénzköltéssel telt....

Hétfőn rögtön megrohamoztuk a University Hall-t (ami régebben gyapjúraktár volt), ahol mindenkiről készített az ügyintéző egy mosolygós 3 pixeles képet, leraboltuk az ingyen hűtőt, és az ingyen kekszet, majd futottunk a kettes busz után. Rövid séta keretében végignéztük a campus számunkra teljesen irreleváns épületeit, majd 10 perc késéssel estünk be az immár bekötött fejű Annuckhoz. Itt meghallgattuk, hogy végtelen modern adminisztráció ide vagy oda, csak egy hányás színű zöld papíron vehetjük fel a tárgyainkat és még akkor se fognak sehol se tudni a jelenlétünkről. A rövid, ám de holland hörgéssel átszőtt előadás után, kifoszottuk a minibárt. Újabb futás a busz után, és amit elértük egy rövid mosollyal tudatta velünk a buszvezető, hogy ez a busz nem a város kp. felé megy... így vadásztunk megy másikat. Ebédet Ahmedéknél töltöttük, ahol olcsó, ám de hasfájós kaját szolgáltak fel, szénsavas lipton ice tea-vel.

Kedd, olyan rég volt, hogy nem is tudom.... valszeg Ugandai Elénnél csináltuk bankszámlánkat, ha olvasná ezt a blogot: digipass-t azóta is várjuk!
UPDATE: Ma (09.23) megjött a digi pass!

Szerda, ráorientálódtunk a helyi egyetemre, rövid helyettes rektori beszéd: veszélyben a világ, tessék tanulni, ez egy jó hely, 130 országból kb 10000 (kicsit későn volt poszt, 1000 ) Erasmus diák és tessék sört inni. Este Jackie Chan hasonmásverseny volt a Kína népi demokratikus köztársaság vagy 30 képviselőjével... Éjfélkor távoztunk, hogy Bölcsésznek kiadva magunkat belopózzunk egy másik helyre.... de mire odaértünk már ott is fellötték a pizsit, így Abdul bárjában vigasztalódtunk egy Belga nemzeti étel mellett (Sült krumpli).

Csütörtök, Praktikus előadások. Csupa hasznos info, ne szemeteljünk, ne lopjunk kerékpárt (hihi), ne pisiljünk senki kapualjába, és a joghurtos dobozt mindig a barna zsákba dobjuk...  Részt vettünk egy, hogyan csajozzunk Belgául kurzuson, de csak Wat studeer jij?-ig és a Ik studeer politieke wetenschappen-ig jutottunk... amúgy színvonalas és vicces volt. Du kipróbáltuk a Belga bürokráciát, mint ha csak otthon lettem volna, 4-re volt időpontom... 5 körül kerültem sorra, 50+-os nénik próbálják terelni az Ugandai,Kenyai, és Román munkavállalókat, akik a ház előtt éjszakáznak, csak, hogy megcsípjék a 90-es sorszámot (Többiek állítása szerint a számozás először lemegy 0-ra és utána megint vissza...kiérti ezt). Mint KuLeuven-es diák egy kárómintás pulcsijú lányhoz kerültem, akivel kedvesen elcsacsogtam...és kiállította számomra az örökre érvényes Belgiumi tartózkodási engedélyem....jeeeep! Este világra szóló party volt, szó szerint, mivel minden valamit is számító ország képviselő jelen volt... fél négyre be is huppantunk az ágyikónba, és ki se keltünk másnap 11-ig. Kissé zavaró volt, hogy a DJ szettje az kb 23 db  kései 80-as korai 90-es évek beli slágerből állt.

Péntek...ha emléxik rá valaki, kérem írjon... Szerintem végtelen kerékpárszerelést tartottunk és a helyi hipermárketet is megnéztünk, amit még egy szánalmasan kicsi tesco is simán ver, méretben. Egy dolog biztos, a minőségre nagyon adnak a belgák, a legalja cuccok is verik az otthoni közép márkákat...

Szombat, Brüzs,Brugge,Bruhhe. Kinek,hogy tetszik...képek magukért beszélnek, az árak is...

Vasárnap Brüsszel, autómentes nap, (ellentétben az magyarral itt nem csak az Andrássy utat zárják le... konkrétan kivonul a belga hadsereg  és minden utat tankokkal állnak el - kis túlzással)

Származási hely: Leuven

A világ legunalmass városa cím mellé (amit már megkapott), megérdemli még a legmocskosabb várost címet is. Leuven után egy sokk volt, kiszálltunk a vonatból és egy szemét telepre érkeztünk, random teli szemeszsákok a parkok virágai között, minden ami nagyobb egy bolha fenéknél össze van firkálval... Egy szóval, nem éri meg. Egyetlen örömünk az Képregény múzeum volt, ahol megcsodálhattuk az összes Smurf-öt ,és persze Tintin valamint kutyáját Snowy-t!

Származási hely: Leuven

először is promóznám zoli képgyűjteményét:

http://picasaweb.google.com/zoltuz

képaláírások között sok vicc akad, némelyiken még én is feltűnök, bár általában alszom. 

-reklámblokk vége- 

Brüsszel nagy nevezetessége a pisilő kisfiú, ami a szuvenír shopokban végtelen poénra adott lehetőséget, volt samurai-mannekenpiss, télapó, szakács, stb..De a legfőbb poén a következő volt:

SÖRNYITÓFEJŰ, DUGÓHÚZÓFASZÚ MANNEKENPISS!!!

na egy kicsit kiegészíteném Báint beszámolóját.

Brugges-ben (szombaton) majdnem elmentünk egy gyémántmúzeumba is, de Elke (a korábban említett lány) mondta, hogy az hazugság, ő antwerpeni, és a true gyémántok ott vannak. Úgyhogy nem mentünk. Mindemellett láttunk végtelen lovaskocsit, amelyek nagy részét iiiszonyú ronda kvázi-jeti lovak húzták, akik ráadásul még büdöset citromoztak is mindenhova. Az idegenvezetőnk (akivel a délelőtt azon részét töltöttük, amelyet nem a dugóban az autópályán töltöttünk sramlit hallgatva/aludva) viszont egy jó arc volt, minden tutit megmutatott.

Bruxelles-ben a reggeli (hajnali fél10-es érkezésünk után következő) szeméttengeren történő áthatolásunk után az európa-negyedet sasoltuk meg (itt volt a legtöbb csöves), aztán voltunk a belga haderő múzeumában is. Itt valamilyen ok miatt sok repcsi, de kevés minden más volt, továbbá a napóleoni háborúk korát bemutató kiállításrész le is volt zárva (biztos szégyellik). De a repülők jók voltak. Ettünk ám itt waffel-t is, ami jó volt, kürtöskalács reloaded (1.50eur-ért :( ). Ezután metróztunk ki az atomiumhoz, ahol Bálinték majdnem lecsúsztak a tetejéről az egész építménynek (majd 100 méter magasról), de elfogyott a jegy. Murphy. Mindezután Bálinték elmentek a képregénymúzeumba, mi pedig benéztünk a belvárosba, ami végülis nem volt rossz, de legalább nagy tömeg volt, és a pisilő kisfiú lábánál osztott ingyensör is végtelen béna volt.

Aztán hazaérve nekikezdtem a költözésnek az új szobámba, ezt a tevékenyésget mára be is fejeztem, és még Zolinak is lett új ágya. Van már belga mobilunk is, juppi.

Most hétvégén az volt a móka, hogy elruccantunk közeli városokba, zumbeispiel brűzsbe meg brüsszelbe. Az elsőt nemtom hogy kell írni a másodikat meg máshogy.

Már az odaút is rendkívűl szórakoztató volt, sofőrünk a buszon (Opa Rotty), körülbelül 170 éves lehetett, folyamatosan rázta a parkinson, de arra azért volt esze, hogy berakja kedvenc sramlizenéit. Persze mire odaértünk már az egész busz hangosan énekelte Kabauter Plop legnagyobb slágereit, de a "numanuma" holland verziója is előkerült, amit ugyan nem találtam meg sehol, de szerintem ez a videó mindenkit kárpótol.

A város teljesen rendben volt, voltak benne házak meg stb, majd lehet nézni képeket akit érdekel, sütött a nap, végtelenül jó idő van mellesleg. Az idegenvezető viszont elárulta, miért csúnyák a belga nők: jöttek a vikingek régen oszt ellopkodták a takarosabb menyecskéket, így a maradék felhozatalból ezt a népet lehetett kihozni. Voltunk toronyban meg összespannoltunk a hökös belga csajjal, Elkével, meg csokimúzeumot is lenyomtuk. Én csokit vártam, helyette képeket kaptam a csokiról. Meg csokiszobrok is voltak híres csokiszobrászoktól, de azok tök kemények voltak, meg az őr is rámszólt mikor megpróbáltam megenni.

Gyorsan lehúztunk egy helyi sörfőzdés sört (pohár a polcomon persze), aztán visszaromboltunk a buszhoz, hogy előkelő helyet szerezzünk a slágerjáraton. Este még kinéztünk a parkba egy koncertre, ami tulajdonképpen egész jó volt. Ikerlánykák énekeltek és Hajós Lajos alias Lagzi András fujkodott egy trombitát, valami seggről énekeltek (booty).

-Brüsszel-

Igaziból már elég álmos vagyok, de azért tőmondatokban: sok volt a szemét, csövesek aludtak a padon, meg a főtéren láttunk egy jobbra néző, balra hugyozó csövest is, mindezt egy étterem virágai közé. Egyébként ennyire azért nem negatív a dolog, pl automentes nap volt, nulla autó plusz ingyen volt a bkv, meg számos cuccot is lehetett szerezni, pl tejet meg joghurtot(ami ugyan szójás volt és majd kihánytam, de mégiscsak ingyenhányás), a legnagyobb fogás a tekeredő láthatósági csík(ilyen zöld, tudjátok) valamint a héliumos lufi, csak az enyém kb 1 perc alatt kiszabadult és röhögve elszállt (2 óráig sírtam utána). Repülős múzeumba is voltunk, de a fő kunszt az atomium volt, a gömbök között tudtunk mozgólépcsőzgetni, sőt 10 juróért le lehetett egy kötélen csusszanni a tetejéről.

Képregénymúzeumban is voltunk, de az majd külön poszt, mert ahhoz sok kép dukál.

U.I.: új Knight Ridert nézzétek, mert van benne turbo boost.

Na írok már én is valamit, bár munkás dolog ez, ami végtelen lustaságommal erősen ellenkezik.. Megérkeztem, kicsomagoltam, blablabla, ami annyira izgalmas volt, hogy szinte szavakba sem tudom önteni, ezért nem is teszem.

Szóval tegnap volt az engineeringeknek egy közös partija este, ami tulajdonképpen Jackie Chan hasonmásversenyként funkcionált... Én bevallom asztalontáncolásra és hányásbanhempergésre számítottam, ehelyett angolóraszerűen ültek körbe az emberek, bemutatkoztak és elsusmorogták, hogy mit tanulnak. Meglepő módon engineerek voltak.. Aztán volt a sztenderd ismerd meg a melletted álló embert 5 perc alatt játék, ahol én $ߣł#&-al a török vendégmunkással kerültem össze, aki hamar eljutott a kérdésig, hogy igazi magyar vagyok-e vagy csak bevándorló. Vérszerződést végül mégse kötöttünk, de azért levertem rajta a 150 évet majd sörért indultam, ami ezen a helyen kb olcsó is volt, 1 juró/palack stella. Kb ez volt a mélypont, innentől már emelkedett a hangulat, gurultak a sörök, joeval rájöttünk, hogy bár hiába szebbnek mondhatóak a spanyol lányok, értelmi képességük és angoltudásuk elenyésző, de legalább hallottak a Szigetről, ami mégiscsak pluszpont.

Záradék: bicikli

A lényeg, hogy kidolgoztuk az elméletet, miszerint, ha egy cangára rá van írva, hogy parkolni tilos, akkor el lehet lopni és még a lelkiismeret-manó sem támad meg.. Namost ki tudja ez mennyire van így, a biztonság kedvéért azért éjszaka kapucniban futócipőben mentünk gyűjtögetni, találtunk 3 "kevésbé használható" biciklit, plusz a tavalyiak hagytak itt a koleszban párat, szóval már mindenkinek összedobtunk járgányokat, lámpa, fék, minden ami kell. Némelyiknek még a pedálja is megvan. Nadehátalegnagyobbfogásöcsém! Tegnap hazafelé megláttunk a park kerítésére feldobva egy hiperszuper vadonatúj csúcsbiciklit, rajta a wreckege-papírral, hát jobbrabaalranincsrendőr és már kapkodtuk is lefelé, kis hibája, hogy számzár(haha) plusz kerékbilincs van rajta, úgyhogy Janó tolta én meg diszkréten elemeltem a földtől a hátsó kerekét... Még nem volt időnk foglalkozni vele, de igéretes zsákmány.

Záradék 2: Szemét

Mindenki hallott már a szelektív hulladékgyűjtésről, namost az itt annyira durva, hogy beszarsz. Van kb 4 féle zsák és pontosan meg van hatérozva, hogy mi hova kerülhet, de a végtelen részletekig (pl. nyilván külön a csiga meg a héja, tejesdoboz - joghurtosdoboz..stb). Aki ismer tudja, hogy előbb tüsszentek a parlagfűtől, minthogy szelektíven gyűjtsem a szemetet, szóval az én módszerem a zsebrerakás majd az utcai kukába kidobás, bár újabban rájöttem, hogy a legdrágább, veszélyeshulladékzsákba végülis bármit bele lehet gyűrni, azt úgyse ellenőrzik.

Záradék 3. A város

Sörözők. Itt van a világ legtöbb sörözője egymás mellett, az oueouede markton vagy hol, konkrétan minden ház egy söröző, de egyébként szűk kis utcácskák, barnatéglás épületek, nekem prága jutott róla elsőként eszembe.

Na majd még írok, ha akarok.

Az első elcsűrt kenyér. Valami történt, és nem sikerült az, ami eddig mindig. Képek a blogon.

Este sörözni voltunk, amelynek keretében felültem egy nagy pörgő-forgó kerékre, és bár Bálint szerint (aki 2 napja szintén felült) ez zseniális, én nem élveztem annyira. Na mindegy, egyszer ki kell próbálni :) Fotók talán Balázs blogján lesznek (ld. bal alul a Linkblog dobozka).

... az első cipó saját kenyerünk!!!

Fantasztikus pillanat. Az este folyamán hihetetlen pontossággal válogattuk össze a hozzávalókat a kenyérsütőgép használati utasításában található legegyszerűbb kenyérrecepthez. A gondos munka meghozta gyümölcsét: 3 óra 20 perc múlva (amikor visszaértünk a bicikli-szerző körutunkról) ott várt minket a konyhában a gyönyörű vekni!!!

Képek a szokásos helyen.

A bicikli-szerzésről holnap mesélek, mert ahhoz is dukál fotó, ami sajna ma még nem készült el.  

Budapest 2:20, Megszokott telefoncsörgés, szokatlan időpontban....(valljuk be, épeszű ember ilyenkor fekszik le.)
Cél a 3 órás indulás, természetesen nem sikerül.  3:12 Bálint felé vettük az irányt, hogy a több mázsa lesütött húsát felvegyük, valamint Balázst is a kispárnájával aludni (Ő lesz a tartalék sofőrünk). Következő megálló egy OMVnak álcázott MOL kút, ahol bátyámat vártuk. Rövid hajnali szendvicshabzsolás után átcsorogtunk Ágiék családi Agip kútjára, ahová gyanúsan két autóval érkeztek... (Ági szept első hete: "nem is tudom mit vigyek, nem lesz csomagom....") Gyorsan kiderült, hogy a kocsik a kamra teljes tartalmát-talán még a szomszédét is- rejtik, ami többek között kb 150 paradicsomos üvegben és 20 üveg lecsóalapban manifesztálódott. Miután sikerült teljesen virsli alakúvá deformálni a Tranzit kerekét, el is indultunk végső célunk felé.
6:12 perc Magyar határ, utolsó sms, telefon, red bull és magyar zárjegyes cigaretta elküldése/beszerzése után, ki is használtuk Schengeni lehetőségeinket és átgurultunk a sógorokhoz, kanyargós Bécsi elkerülő nézelődés után (Bricostore,IKEA,stb látványosságok) Linz felé vettük az irány.
10:17 perc Passau, lenyomtuk az osztrákokat, az összes audival és trágyaszaggal együtt. Egy gyors tankolás, természetesen nem OMV kúton, majd átszelve a Dunát, és megint és megint, megérkeztünk az autók országába, Németországba. Ekkor már mindenki fejében csak egy szlogen élt: "No speed limit on the highway", khm Autobahn. Sajna egy Ford Tranzit és egy 12 éves Opel Corsa társaságában ezt nem tudtunk kihasználni... Sebaj, ránéztünk a GPS-ünkre, aki biztosított róla, hogy 626 km-n át csak az úton kell úton tartanunk az autót, a több már csak az autópálya dolga. (Ezen a szakaszon sikerült a bátyáméknak kétszer is eltévedniük....). Száguldunk: Regensburg, Nürnberg. (Itt kipróbáltuk a Cobra 11-ból ismert híres vészfékezünk-és-mindenki-vészvillogózik jelenetet, de szerencsére a vége már különböző volt a filmben látottaktól), megküzdvén az autópályadugókkal melyet Német barátaink okoztak az Audiban illetve az asztfaltmarógépek kormányánál ülve, elérkeztünk Frankfurtig. Itt is végtelen dugó várt minket. Utunk Bonn (Haribo hazája!) és Köln fele folyatódott. Rövid tankolás és egy utcsó pihenő, hogy kiheverjük a 374 forintos benzin ár okozta sokkot, végül Aachennél átmentünk Hollandiába. Itt már kedvesen jelezték nekünk az út mentén haladásunk minden 100 méterét; (23,4km, 23,5 km, 23,6 km). Fogynak a kilométerek már csak 180 marad hátra, Balázs a kormánynál (Németországot és az Audikat Ági nyomta le). Izgalom a tetőfokon, már oly közel Leuven. Végül megjelent a felirat a kivilágított(!) útjelző táblán Leuven, 86 km. Innen már a szintén végig kivilágított Belga autópályán haladtunk tova, mely egy éles jobb, bal kanyar után átcsapott a Leuveni ringé (20:58), és már a GPSnek is beszélhetnéke lett, rövid kavarás és 1378 km, valamint 16 óra utazás után, becsöngettünk a Blijde Inkomststraat 18-ba (21:16), ahol fogadtak minket. Előszőr széles mosollyal, majd tág szemekkel mikor kinyílt a tranzit hátulja és feltárult hatalmas gyomrának jelenleg még emészthetetlen tartalma. (Balázs Blogján megtekinthető mi is volt a kocsiban...).
Rövid pakolás után bevetettük magunkat a Leuveni éjszakába és megkóstoltuk első sörünket, de ez már egy másik történet.....

Első délutánra a biciklik gatyába rázását tűztük ki célul, így ki is válogattunk hármunknak egy-egy jóvágású cangát. Persze mindegyik kicsit rotty, de semmi gond, felmértük az alkatrészigényeket, úgyhogy holnap bevásárlunk.

Mindemellett arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha inkább szereznénk magunknak biciklit, úgyhogy el is indultunk a városba biciklit nézni, meg várost nézni (Áginak ez a kettősség kicsit bonyolult volt, de reméljük azóta feldolgozta :) ).

Sétálván a városban egy igen vicces felvonulással találkoztunk: a város azonos évben született férfiai vonultak fel díszes öltözetben, zenekarokkal. Egy kupacban vonultak a 3-asban születettek (..13, ..23, 33, ..., 63), a 4-esben, stb. Ezután megnéztük a Stella Artois gyárát, megittunk egy sört a legviccesebb nyugdíjasklubban, aztán hazasétáltunk.

A kiránduláson készített, pár igen nagyszerű mobillal készített fotó a picasaweb.google.com/rudanj helyen található.

Esti programunk legfőbb célja pedig, hogy a vasútállomás környékén hagyott cangákból felszerelkezzünk a félévre. Szerencsére ezen tevékenység itt legális, így vidáman indulunk neki a dolognak.

Az elkövetkezendő percekben pedig be fogjuk rakni sülni az első kenyeret (ujjongás a nézőtéren), valamint filmnézést ütemeztünk be.

Na hát megjött mindenki. Zoliék már tegnapelőtt befutottak a furgonnal, mi tegnap 8 körülre értünk ide. Mindent hoztunk, ami kellhet: 2000 oldalnyi géppapírt, 75 kiló lisztet, kenyérsütőt, fél láda hagymát, és kb 15 db winchestert.

Reggel (na jó inkább délelőtt) napfényes reggelit csaptunk a kertben, (ami igencsak ritkaság errefelé - mármint a napfény), Gerber úr pedig futni ment a Ring-re (~7 km).

Ezek után nekiálltunk elpakolni a cuccainkat: kibontottuk, valamint elhelyeztünk a konyhában a kenyérsütőt (kicsit átvágtak minket a kavarólapátokkal, de mind1... :( ), még a kézikönyvét is elolvastam. Most épp a szobába berakodás folyik: Bálint és Zoli a végleges szobájukba, én pedig egy ideiglenes területre, ahonnan 19-én költözöm a végleges szobámba. Remélem az egy picit nagyobb lesz, mint ez, mert nem látok ki a cuccaimtól az ablakon...

Na hát ennyit egyelőre, beköszöntőként.

(minden látszat ellenére ezt a postot nem a Bálint írta, csak úgy tűnik.)

update: képek itt: picasaweb.google.com/rudanj