Leuven

Budapest 2:20, Megszokott telefoncsörgés, szokatlan időpontban....(valljuk be, épeszű ember ilyenkor fekszik le.)
Cél a 3 órás indulás, természetesen nem sikerül.  3:12 Bálint felé vettük az irányt, hogy a több mázsa lesütött húsát felvegyük, valamint Balázst is a kispárnájával aludni (Ő lesz a tartalék sofőrünk). Következő megálló egy OMVnak álcázott MOL kút, ahol bátyámat vártuk. Rövid hajnali szendvicshabzsolás után átcsorogtunk Ágiék családi Agip kútjára, ahová gyanúsan két autóval érkeztek... (Ági szept első hete: "nem is tudom mit vigyek, nem lesz csomagom....") Gyorsan kiderült, hogy a kocsik a kamra teljes tartalmát-talán még a szomszédét is- rejtik, ami többek között kb 150 paradicsomos üvegben és 20 üveg lecsóalapban manifesztálódott. Miután sikerült teljesen virsli alakúvá deformálni a Tranzit kerekét, el is indultunk végső célunk felé.
6:12 perc Magyar határ, utolsó sms, telefon, red bull és magyar zárjegyes cigaretta elküldése/beszerzése után, ki is használtuk Schengeni lehetőségeinket és átgurultunk a sógorokhoz, kanyargós Bécsi elkerülő nézelődés után (Bricostore,IKEA,stb látványosságok) Linz felé vettük az irány.
10:17 perc Passau, lenyomtuk az osztrákokat, az összes audival és trágyaszaggal együtt. Egy gyors tankolás, természetesen nem OMV kúton, majd átszelve a Dunát, és megint és megint, megérkeztünk az autók országába, Németországba. Ekkor már mindenki fejében csak egy szlogen élt: "No speed limit on the highway", khm Autobahn. Sajna egy Ford Tranzit és egy 12 éves Opel Corsa társaságában ezt nem tudtunk kihasználni... Sebaj, ránéztünk a GPS-ünkre, aki biztosított róla, hogy 626 km-n át csak az úton kell úton tartanunk az autót, a több már csak az autópálya dolga. (Ezen a szakaszon sikerült a bátyáméknak kétszer is eltévedniük....). Száguldunk: Regensburg, Nürnberg. (Itt kipróbáltuk a Cobra 11-ból ismert híres vészfékezünk-és-mindenki-vészvillogózik jelenetet, de szerencsére a vége már különböző volt a filmben látottaktól), megküzdvén az autópályadugókkal melyet Német barátaink okoztak az Audiban illetve az asztfaltmarógépek kormányánál ülve, elérkeztünk Frankfurtig. Itt is végtelen dugó várt minket. Utunk Bonn (Haribo hazája!) és Köln fele folyatódott. Rövid tankolás és egy utcsó pihenő, hogy kiheverjük a 374 forintos benzin ár okozta sokkot, végül Aachennél átmentünk Hollandiába. Itt már kedvesen jelezték nekünk az út mentén haladásunk minden 100 méterét; (23,4km, 23,5 km, 23,6 km). Fogynak a kilométerek már csak 180 marad hátra, Balázs a kormánynál (Németországot és az Audikat Ági nyomta le). Izgalom a tetőfokon, már oly közel Leuven. Végül megjelent a felirat a kivilágított(!) útjelző táblán Leuven, 86 km. Innen már a szintén végig kivilágított Belga autópályán haladtunk tova, mely egy éles jobb, bal kanyar után átcsapott a Leuveni ringé (20:58), és már a GPSnek is beszélhetnéke lett, rövid kavarás és 1378 km, valamint 16 óra utazás után, becsöngettünk a Blijde Inkomststraat 18-ba (21:16), ahol fogadtak minket. Előszőr széles mosollyal, majd tág szemekkel mikor kinyílt a tranzit hátulja és feltárult hatalmas gyomrának jelenleg még emészthetetlen tartalma. (Balázs Blogján megtekinthető mi is volt a kocsiban...).
Rövid pakolás után bevetettük magunkat a Leuveni éjszakába és megkóstoltuk első sörünket, de ez már egy másik történet.....