csak a lényeg, a többi úgyis fölösleges.
Első impressziók:
- vazz, itt minden ember néger. Hopp, arabok is vannak. 2 nap múlva: jéééé, itt egy fehérember...
- ezek a csigazabálók állat módjára közlekednek. Sávok nem léteznek, mindenki arra megy, amerre lát, nyomják mint a meszes. Szóval ezek őrültek.
- párizsban lehetetlen bárhova is odatalálnod, ha nincs nálad GPS. Mindazonáltal figyelj, hogy ha autópályán akarsz menni, akkor ne gyalogos módban legyen a cucc, mert az viccet szül.
- ne próbálj meg parkolni. Ha meg igen, akkor ne higyj annak, amit a neten találsz. 30 oldalnyi parkolóház-listával indultunk neki a városnak, hogy akkor az ideális helyre biggyesztjük a kocsit, az eredmény ~20%-os túlköltekezés ebben a szekcióban.
- ha jót akarsz enni, egyél Sandwich Grec-et frites-el, 5 júróért. Fincsi. Vagy egyél szendvicset, vagy vegyél egy nagy baguette-et, mert az is finom. És ne félj, a Moulin Rouge mellett 30 szexbolt közé mindig befér egy gyrosos.
- Király a metró, gumikerékkel suhan.
- a parkokban random kiállítások vannak, ami teljesen értelmetlen dolgok a parkba történő kibúrását jelenti (homokzsák, fűfej, ketrec, locsolócső, stb...)
- Londonnal ellentétben itt sehol sem lehet ingyen pisilni, szóval nehéz munkával kellett belógnunk egy fotókiállításra, hogy ott az alagsorban végre békét találjunk.
Sétálva a városban:
- a Louvre giganagy. Nagyon durván giganagy. Tuti őrült volt, aki építtette. Meg az is, aki telihordta múzeumtöltelékkel.
- a Diadalív is giganagy. A sanzelizé pedig igen komolyan néz ki, kéne egy otthonra is.
- minden templom kegyetlen jól néz ki, ha otthon egy ilyenünk is lenne, mindenki hátast dobna. A városban minden négyzetméteren találsz valamit, amit legalább 10 percig lehet nézni, olyan érdekes.
- a Sorbonne lehangolóan unalmas hely, semmi grandiózus épület, vagy valami, plusz minden ajtóban rendőr van.
- az Eiffel-torony nem rossz hely, csak akkora tömeg van rajta, hogy azt egyszerűen el sem lehet képzelni.
- ha király vagy, lealkudod a villogós ejfeltornyot 5 júróra a négereknél, akiket szó szerint kergetnek a rendőrök.
- ezzek a lúzerek nem beszélnek semmilyen nyelvet. Úgyhogy marad a makogás franciául, meg a régen tanult szavak előbányászása. Vagy Zoli mesés bábozó-képessége, amivel a gyűjtőjegy képességei felől érdeklődik egy nagy néger pénztárosnéninél (az állomás közönségének kifejezett örömére :) ).
- aki tud valamit (vagy csak keveri az ipari alpinizmust a graffitivel), annak már most ott az aláírása a Cluny-Sorbonne metrómegálló plafonján.
A végére 2 tanulságos sztori:
A pénzbedobós automatáról:
Eiffel-torony, gyalog másztunk a 2. szintre, onnan mennénk a 3.-ra (a tetejére), ha lenne jegyünk. Végtelen sor mindenütt, a kassza meg zárva, természetesen a földszinten nem lehetett előre jegyet venni a másodikról a harmadikra haladáshoz (ki érti ezt...). No oké, megvan, hogy hol kell venni: végtelen kicsi lyuk, amiben 30 néger nő nyomorog. Bedobom a pénzt közéjük, valamelyik visszadobja a jegyeket, szevasz, megyünk, nem is ismerjük egymást. De ami igazán izgi: a lyukban a 30 néger alatt eldugott automata nem fogadott el papírpénzt. Tehát ha azzal akartál fizetni (ami egy 5eurós jegy esetén elég gyorsan összejön), akkor előtte be kellett dobni a pénzt egy másik gépbe, ami felváltotta érmére, és utána az érméket egyenként bedobálni az eredeti masinába. Hülyék.
A hostelről:
Nagyon faja kis hostel, óóócsó, benn van a centrumban, királyság. Ám az izgi, hogy a fürdőszoba egyben van a szobával. Van egy látványkonyhát takaró ajtó, de az alul-felül réssel van ellátva, hogy biztosítsa a fürdőszoba szellőzését, sajna pont a szoba felé. Gondolhatod, micsoda élmény ezután hallgatni a többiek életművét, korgását-morgását. Nem is ragozom, élénk fantáziájúak előnyben :)))
Végső konklúzió:
hallgass a nagynénédre, mert párizs 1965 óta semmit sem változott, ami akkor a legjobb volt, az most is az...
(képek lesznek, ha lesz időnk válogatni-pofozgatni-feltölteni-stb.)
